Laura A. Halding

Tárgy: Laura A. Halding Vas. Feb. 10, 2013 8:45 am

Laura Annie Halding

ember

Ki vagyok?

Egy tökéletes sziluett jelenik meg a félhomályban. Hosszú lábak, vékony derék, dús barna haj. Macskaszerű, elegáns léptekkel indul el feléd, hátán lágyan leomló haja meg, meglibben a magassarkú koppanásának ütemére. Amint közelebb ér, már láthatod a türkiz szemeket, a húsos ajkakat és a kedves mosolyt. Talán azt hiszed, vagy egy tigris került az utadba, vagy egy igen jólnevelt, kissé elkényeztetett, a felső 10.000-be tartozó komoly nő, pedig szó sincs ilyesmiről...sőt.
A törékeny, ártatlan külső mögött egy sokkal emberibb belső rejlik. Hatalmas akarat és céltudatosság, talán emiatt egy kevés önzőség is, de ezt igyekszik a lehető legjobban titkolni. Sosem csinál semmit félgőzzel, mindenbe hatalmas vehemenciával veti bele magát, és ha kell megharcol az igazáért, de sosem lenne képes átgázolni emiatt senkin. Pontosan tudja meddig mehet el, és ha ezzel másokat bántana, egyből abbahagyja ez egészet, mert sosem tudna ártani bárkinek is, sőt inkább csak segíteni. Imád sportolni, rendszeresen fut, és emellett az adrenalin megszállottja, ezért 13 éves kora óta snowboardozik, bár ez lenne az utolsó, amit ránézésre megmondanál róla.
Amint elhalad melletted érezheted az édeskék ám mégis friss parfüm illatot, és ha esetleg meg szeretnéd szólítani, ne félj, nem kell tartani a kissé talán hideg külsőtől, mert hatalmas szívet és nyílt természetet rejt, még a legidegenebb emberrel szemben is, fajtól és nemtől függetlenül.

"Lecsuktam a szemem, majd újra kinyitottam, de nem tűnt el az állat. Még háromszor pislogtam, és háromszor is ott állt, töretlenül, fejét kissé oldalra billentve, mintha kérdőre vonná, miért dörzsölgetem a szemeimet, és miért nem fogadom el az egyszerű tényt, hogy a bátyám helyett egy farkas áll velem szemben. Majd lassú léptekkel elindult felém, nedves orrával megbökte a kezem. Pont, mint egy kutya, aki simogatásra vár, de egyszerűen nem voltam képes megmozdulni.
-Dan, ezt hiszem ez elég volt így első körben.-
Suttogtam alig hallhatóan, de valószínűleg ezt ő pontosan értette, mert a szemem láttára lett újra ember.
-Bocsánat, nem akartalak megijeszteni, de ez volt az egyetlen dolog, amit nem tudtál rólam...rólunk. Már nagyon nyomta a lelkem.-
-Tessék? Apa is...meg az elmebeteg vér szerinti anyukád is ilyen?-
-Pontosan. Anyukád már régen tudja ezt, de meg akart kímélni, én viszont már nem bírtam. Túl jóban vagyunk mi ahhoz, hogy ezt titkolnom kelljen.-"

Ekkor volt anyának és Steven-nek az 5. házassági évfordulója, és én épp aznap töltöttem be a 13. életévemen, Daniel pedig ez előtt pár héttel a 15-et. Amióta apa meghalt, ők voltak a családom, akiket rajongva szerettem. Talán pont amiatt, hogy Dan nem az igazi bátyám, a kapcsolatunk inkább szoros barátság és testvérség keveréke volt, ami azóta sem változott. Tényleg mindent tudtunk egymásról, így pont emiatt nem akartam hinni a szememnek, amikor átváltozott...pedig akkor még nem is tudtam, hogy nem csak farkasok vannak a világon.
Azóta 7 év telt el, és ugyan anno még megsimogatni is féltem Danielt farkas alakban, mostanra csak még elválaszthatatlanabban vagyunk emiatt.

A hozzászólást Laura A. Halding összesen 1 alkalommal szerkesztette, legutóbb Kedd Feb. 12, 2013 10:02 am-kor.

Tárgy: Re: Laura A. Halding Hétf. Feb. 11, 2013 8:54 am

El vagy fogadva!

Üdvözöllek az oldalon, Lau!
Nagyon örülök, hogy regisztél és itt vagy nekem *____*
Nagyon tetszett a karakterlap széépen ki van/volt minden fejtve!
Nem tudok mibe bele kötni, de nem is akarok Razz

Irány foglalózni és játszani!