Adam Grobel

Adam Grobel

Ki vagyok?

Jellem: Amikor az emberek először rám pillantanak azt hiszik, hogy gazdag szülők elkényeztetett gyereke vagyok, pedig ez egy cseppet sem igaz. Kedves vagyok az emberekkel, és nem nézek le senkit. Persze mint minden embernél nálam is vannak kivételek. Akik ismerkedés után sem szimpatikusak, azokkal gyakran bunkó vagyok, de ebbe a kategóriába csak nagyon kevesen tartoznak. Hamar megtalálom az összhangot az emberekkel.
Külső: Divatos ruhákban járok, mint mindenki más. A hajamat többnyire felzselézve hordom. Imádom a magas szárú cipőket, és ez szinte már az ismertetőjegyemmé vált. A termetem... hát hogy is mondjam... nem vagyok valami magas, de azért alacsonynak sem mondanám magam. Valahol a kettő között találhattok meg engem.

Az én történetem más mint a többieké. Tudom, hogy elég sok ember tigris, de nem mindenkinek vannak ilyen "csodálatos" emlékei az átváltozásáról. Ez az egész 14 éves koromba kezdődött... de még mielőtt beleugranánk a közepébe tudni kell, hogy a szüleim egyszerűen utálnak. Nem is értem, hogy miért hoztak a világra. Ezt tudni kellett még mielőtt elmesélem az én kis történetem. Szóval... 14 éves voltam, amikor a szüleim behívtak a nappaliba, hogy beszélgessünk. Akkor avattak be ebbe a tigrises ügybe. Eleinte nem hittem nekik, sőt ki is röhögtem őket. Viszont, amikor két tigris állt előttem eléggé beparáztam. Elmondták, hogy nemsokára én is át fogok változni. Persze ezt is csak dióhéjban. Egyszerűen képtelenek voltak velem beszélni. Nem tudtak előttem megnyílni, pedig a saját gyerekük voltam. Miután nagy vonalakban közölték velem, hogy mi várható a közeljövőben, már mentek is a dolgukra. A beavatás után 2 héttel elkezdődött az átváltozás. A szobám padlóján feküdtem összekuporodva. Eszméletlenül féltem, ugyanis nem értettem pontosan, hogy mi is történik velem. A szüleim természetesen nem beszéltek az orbitális fájdalomról, ami ezzel járt. Azt hittem, hogy egyszer csak megjelenek farkas alakban, és kész. De nem így volt. Amint megéreztem a fájdalmat ordibálni kezdtem apának. Pár perc múlva meg is jelentek az ajtóban. Anya könnyes szemmel nézett rám, de nem értettem miért. Arra vártam, hogy segítsenek, de ehelyett csak bámultak rám. Iszonyatosan nehezen bírtam. Azt hittem, hogy elájulok. Folyamatosan őket néztem várva, hogy mikor segítenek már végre. Sajnos segítség nem történt. Viszont apa hirtelen átváltozott tigrissé, és a pólómat megragadva bevitt a fürdőbe. Nem értettem miért csinálja ezt. Anya emberi alakban követett minket, én pedig csak ordítoztam. Apa lelökött a fürdő padlójára. Nagyot koppanva értem a földre. A szoba bal végében található mérleg szélébe vertem a fejem, így felsértve azt. A heg még ma is ott van. Iszonyatos fájdalmaim voltak eddig is, de a fejsérülésem még rátett egy lapáttal. Viszont ami ezután következett szinte leírhatatlan. Apa egy gyors mozdulattal végigkarmolt az arcomon. Anya még véletlenül sem próbálta megállítani. Amint megvolt a négy, mély karomnyom a testem következett volna. Viszont nagy nehezen erőt vettem magamon, és kiszaladtam a házból. Nem bírtam sokáig futni így az első elhagyatott zsákutcában össze is estem. Vérző arccal és elviselhetetlen fájdalommal feküdtem ott, amíg át nem változtam. Az átváltozásom után az arcomról a sebek hamar begyógyultak, persze ehhez egy kis idő kellett, de a lényeg, hogy most már nem látszik a helye. Miután sikeresen visszavettem az emberi alakomat visszasétáltam a házba. A szüleim arcára csalódottság ült ki. Eszméletlenül bántotta őket a dolog, hogy élve mentem haza. Viszont pár év után lassan felfogták, hogy van egy fiúk. Igaz, hogy még most is gyűlölnek, de legalább nem akarnak kivégezni minden percben. Jelenleg a kereszt szüleimnél lakok, és csak néha néha megyek át a szüleimhez. Még szerencse, hogy csak három utcával laknak messzebb tőlünk, mivel így bármikor könnyen visszafuthatok a számomra menedéket adó házba.