Elijah Warren

Elijah Warren

Ki vagyok?

Az első és legfontosabb dolog, amit érdemes megjegyezni vele kapcsolatban, a szabad szelleműsége. Sosem lehet előre sejteni, hogy mikor mit fog lépni vagy cselekedni. Nagyon elszánt. Ha egyszer kitalál valamit, akkor azt véghez is viszi. Nem szokta hagyni, hogy mások beleszóljanak az életébe és úgy általában a dolgaiba. Igyekszik mindig kiismerhetetlen maradni. A jelenben él. A múlton nem rágódik, hisz az már úgyis elmúlt, a jövő pedig nem érdekli, hiszen még nem jött el. Eléggé bizalmatlan. A terveit általában mindig megtartja magának. Ugyanez igaz a titkaira is. Nem az a fajta, aki nyugodt életre vágyna. Nem bír sokáig egy helyben maradni és borzalmasan gyűlöl unatkozni. Ezért általában mindig tesz ellene. A munkája sem véletlen olyan, ami odafigyelést és teljes koncentrációt kíván meg tőle. Általában megfontolt és türelmes, viszont vannak bizonyos helyzetek, amikor képes félretenni a józan eszét és inkább fejjel rohan a falnak. Ez mondjuk általában csak akkor fordul elő, amikor valaki hozzá közel álló kerül bajba. A gyengeségeit mindig igyekszik leplezni. Ha csak teheti, nem mutatja, hogy van valami baja. Alapjában véve konfliktuskerülő. Ha lehet, inkább szavakkal oldja meg a dolgot és nem nyúl az erőhöz. Segítőkész. Főként azért lett orvos, hogy valami hasznos dologgal tölthesse el az idejét. Néha kissé antiszociálisnak tűnhet mások számára, mert nem mindig tartja fontosnak kimutatni, hogy mit érez. Legtöbbször egyszerűen fapofát vág és mindenki gondoljon, amit csak akar. Neki valamiért ez a természetes. Mások kedvéért meg esze ágában nincs megváltozni. Maximalista. Amit csak lehet, igyekszik tökéletesen véghezvinni. Amikor dolgozik sosem hagyja, hogy bármi más elterelje a figyelmét. Viszont a szabadidő az nála tényleg szabadidő. Néha szüksége van rá, hogy lazíthasson. Olyankor pedig hallani sem akar komoly dolgokról. Bár a munkájából kifolyólag még a legváratlanabb pillanatokban is akadhat dolga, de ehhez már hozzászokott. Mindig igyekszik úgy szervezni a pihenőit, hogy valami mindig beleférjen azért. Ami pedig a külsejét illeti, hát először is... eléggé magas. Nagyjából 180 cm. Izmos, sportos testalkatú. Rendszeresen sportol és sosem hanyagolja el az edzést. Kék szemei vannak. Haja sötét színű és mindig rövidre vágja. Általában aszerint válogatja a ruháit, hogy melyik kényelmes. Vannak sötét színű ruhái is, de sosem jelenik meg sehol teljesen feketébe öltözve. Mindig ügyel rá, hogy megfelelő legyen a megjelenése. Munka alatt az orvosi köpeny, azon kívül pedig a ballonkabát tartozik teljesen hozzá a megjelenéséhez.

Sosem voltam oda a bizonytalanságért. Épp ezért annyira bosszantó, hogy most pont így érzem magam. Két hét telt már el azóta, hogy az öcsém meghalt. Ez még akkor is megviseli az embert, ha már tíz éve nem beszélt a szóban forgó rokonnal. Hát igen, a fiatalabb testvéremet, Aaront valahogy... elsodorta tőlünk az élet. Talán szerencse, hogy a szüleink ezt már nem élték meg. Na az is biztos, hogy tőlük mindhárman kaptunk volna egy-egy kiadós nyaklevest. Nathaniel is, Aaron is... no és én is. Az biztos, hogy nem egészen így képzelték el a család jövőjét. A klántól távol... hát igen, valahogy én és a testvéreim is messzire kerültünk tőle. De legalább Nathaniellel fennmaradt a kapcsolat. Aaron viszont... mintha teljesen maga mögött akarta volna hagyni a múltat. Azóta se tudom, vajon miért. Nyilván megvoltak az indokai, de nem tartotta fontosnak, hogy ezeket bárkivel is megossza.
Ahogy állok a szoba ajtajában és az alvó ikreket figyelem átfut rajtam a gondolat, hogy én sem éppen így terveztem a dolgokat. Harminchat éves vagyok, egyedülálló... és hirtelen a nyakamba szakadt két kislány felnevelésének a feladata. Fogalmam sincs róla, hogy hogy fog működni ez az egész... sőt azt se tudom, hogy fog-e egyáltalán sikerülni. Ez pedig borzalmasan bosszant. Nem szeretem, ha nem látom valaminek a végét. Viszont ez egy olyan helyzet, amikor... Hát, amikor mindent meg kell tennem, hogy nekik a legjobb legyen. Jelenleg ez a legfontosabb. Nem tudom, hogyan fogok megbirkózni ezzel az egésszel. Azt mondjuk nem csodálom, hogy végül hozzám kerültek a lányok. Azon mondjuk nem csodálkozom, hogy hozzám, nem pedig Nathanielhez kerültek. Nekem legalább van stabil állásom, saját lakásom... Nem pedig egyik pillanatról a másikra élek, mint a drága kisöcsém. Persze koránt sem biztos, hogy ezek elegek hozzá, hogy hirtelen szülővé válhassak. Mert lényegében ez vár rám. Még ha nem is helyettesíthetem Aaront, azért... meg kell próbálnom a lehető legtöbbet adni. Ez nem olyan dolog, mint a munkám. Igaz, ott naponta kerül a kezembe más emberek élete, de ez a helyzet... ez mégis más. Valami olyan, amit tényleg nem ronthatok el. Azt már nem tehetem jóvá, hogy annyira hagytam eltűnni a szemem elől az öcsémet. Viszont arról tehetek, hogy a lányoknak jó élete legyen. Bizonytalan vagyok. Hangosan ugyan a világért nem mondanám ki, de magamnak nyugodtan beismerhetem. Nem tudom, hogyan lesz majd ezután.
Hangtalanul csukom be az ajtót, majd sétálok át a nappaliba. Későre jár már, de mégsem vagyok fáradt. Inkább gondolkodom, az alvás pedig... ráér majd később. Mostanában sokkal többször kapom azon magam, hogy a múlton és a jövőn, valamint a lehetőségeken merengek. A testvérem elvesztése fáj... És tudom, hogy a lányok még inkább érzik a hiányát. Az anyjuk már öt éve halott, most pedig az egyetlen biztos pont is eltűnt az életükből.
Fiatalok, igaz. De nem annyira, hogy ne fognák fel... valami baj történt. Érzik a hiányt. A változásokat pedig senkinek sem könnyű elviselni. Nekem pedig... folyton az jár a fejemben, hogy mi van, ha elrontok valamit. Ez az egész... még akkor is nehéz helyzet lenne, ha egyszerű, átlagos, normális emberek lennénk. De mi ugye nem azok vagyunk. Szerencsére legalább az első átalakulásuk még odébb van. Persze a hétköznapi problémák is épp olyan jelentősek. Azt hiszem okkal gondolom, hogy ez az esemény alapjaiban változtatja meg nem csak az eddigi életemet, hanem engem is. Sok mindennek a helyére kell még kerülnie. Addig is nem tehetek mást... a legjobbat adom.
Fel és alá... fel és alá... ha nagyon kitartó vagyok, talán sikerül lyukat járnom a szőnyegbe.