Greg Galloway

Gregory Galloway

Ki vagyok?

Külső megjelenésem: Testem tele van tetoválásokkal, már számát sem tudom hány díszíti a testemet. Bal mellbimbómat átfúrattam. Mindkét fülemet egy-egy fülbevaló díszíti. Ami az öltözködésemet illeti... hát az elég sokrétű. Otthon általában félmeztelenül járkálok. Az utcán általában laza ruhákat hordok. Nem öltözök ki vagy ilyesmi.
Jellem: Dominánsan viselkedek, de soha nem szegülök ellen a vezetőknek...vagyis általában nem szegülök ellen. Eléggé lobbanékony a természetem. Egyik percben még békésen iszogatok, másikban pedig már valaki torkát szorongatom. Nem rettenek vissza attól sem, ha valakit meg kell ölnöm azért, mert az utamba állt. Nem szeretem, ha valaki is piszkálja a sötét ügyeimet, szeretem magam elintézni azokat. Inkább személyesen mindent, mert a végén a megbízottnak nem lesz elég vér a pucájában, hogy megtegye amit kell.
Tulajdonképpen a munkámat és a szabadidőmet nem lehet külön választani. Nincs olyan perc, hogy nem kell valamit csinálnom, aminek én örülök. Mert a legnagyobb ellenségem a semmittevés. Ha unatkoznék, annak valaki nagyon meginná a levét. De félre ne értse senki, a csapatomhoz hű vagyok és megvédem azokat, akik nem tudják magukat megvédeni az erősebbtől. Tehát a csapatomat soha nem bántanám.

Az én történetem még a születésem előtt kezdődött a szüleimmel. Apám egy nem olyan hű de pénzes, ámde azért tehetősebb angol ficsúr. Úgy gondolta kiruccan Portugáliába és nyaral egyet vagy mit tudom én mit gondolt. Lisszabonban ismerkedett meg az anyámmal, aki egy szegény családból származott. Elég fiatal volt még és inponált neki az, amivel apám feltűnése kecsegtetett. Elhitte, hogy megváltozhat az élete, majd nem kell szegények életét élnie. Hát az a b*nkó apám jól átejtette. Eltöltött vele néhány pásztorórát, de többet nem akart. Nagy kegyesen annyit megtett, hogy a nevére vett engem. Kedves, nem? Sajnos akkoriban még nem volt olyan, hogy gyerektartás. Pedig olyan jó lett volna, ha a gatyáját is leperlik róla. Nem tudom, de bennem mindig megvolt egy fajta tisztelet a nőkkel szemben. Soha nem vágom át őket, nyílt lapokkal játszom. Na hát ilyenek a szüleim.
Na de térjünk vissza a lényeghez. Szóval megszülettem 1978. május 30-án. Anyám kisebb munkákat vállalt, hogy el tudjon tartani, takarított meg ilyenek. Én korán elkezdtem lopni, hogy éhen ne maradjunk, persze erről édesanyám nem tudott, azt hitte valami kis pénzt kerestem valahol valamivel. Nem is akartam neki csalódást okozni. Így tengettük napjainkat, mígnem 16 éves koromban anyám meghalt egy tüdőgyulladásban. Én meg ott maradtam mindenféle rokon és vagyon nélkül. Egy ideig lopkodtam még élelmet, de tudtam, hogy ez nem mehet így örökké.
De ne szaladjunk ennyire előre. 14 év körül voltam, amikor először átváltoztam. Nem szükséges szerintem senkinek részleteznem… nem kellemes dolog ez elsőre.
Aztán nem sokkal később anyám halála után egy éjjel szemtanúja voltam annak, ahogy egy sötét alak megfenyeget egy másik embert és rájöttem, hogy törvényes keretek között nem fogok tudni életben maradni. Így keresni kezdtem az alvilági életet, amit nem volt nehéz megtalálni az éjszakai utcákon. Az viszont eltartott egy ideig, hogy találjak olyan valakit, aki a szárnyai alá vesz. Tudni illik senki nem szeret egy kezdővel lepaktálni. De aztán ráakadtam Luis-ra, aki kezdetektől magával hurcolt minden ügyet elintézni. Így ment ez úgy öt évig, mire úgy éreztem, hogy készen állok arra, hogy megálljak a saját lábamon. Persze addigra már koránt sem voltam az a félénk, sunyin lopkodós kölyök. Rendszeresen jártam edzeni, hogy kinézzek valahogy és ne röhögjön ki senki, ha éppen behajtanék tartozást nála. Luis-nak hála szert tettem azokra a kapcsolatokra, ami például szükséges egy jól működő droghálózat kiépítésére. Megismertem azokat a beszállítókat, akik tudtak nekem megfelelő mennyiségű és minőségű fegyvert és lőszert szerezni. Nem árt, ha az embernek sokfelé vannak ismerősei….
Egy időre bepróbálkoztam az orosz alvilággal, de rá kellett jönnöm, hogy az nem nekem való. Ott még keményebben mennek ezek a dolgok és nem volt kedvem a ranglétra alján kezdeni elölről mindent. Tehát ott nem egész egy évig éltem. De azért egy kis tapasztalatra szert tettem ott is. Megtanultam hogy kell úgy űzni a prostitúciót, hogy ne kapjanak el érte. Csak megfelelő lányokat kell találni hozzá. Akik már amúgy is prostiként dolgoztak, kiváló alanyok hozzá. Egy kis győzködés kellett csak, hogy a kereste egy részét adják le nekem és cserébe védelmet kapnak. Néhányan kapva kaptak az alkalmon, néhányuknak kicsit többet kellett győzködni, de végül mindig elérem a célom, amit kitűzök magam elé.
Az orosz kiruccanás után kerültem Kanadába, ahol megannyi lehetőség kínálkozott nekem. Sok turista, sok turbékoló gerlepár… mindig ki lehet valaki használni aljas módon. És én ezt meg is tettem, amikor csak alkalmam nyílt rá. De képes voltam elfelejteni, hogy nem vagyok halhatatlan annak ellenére, hogy fegyvereim vannak. Folytattam az üzelmeim és mondhatni, így még több kapcsolatom lett az alvilággal. De bennem volt egy olyan tulajdonság, ami nem sok emberben. Soha nem futamodok meg, inkább az utolsó leheletemig harcolok a célom elérésének érdekében. Szóval szép lassan, de én lettem Kanada egyes részeinek alvilágának vezető feje. Mindenki hozzám jött, ha valami baja akadt, közvetlenül vagy közvetve tőlem veszik a drogokat és ezek mind szép gazdaggá tesznek engem. Nekem pedig ennél nem is kell tőbb.
Közben persze tagja lettem az itteni klánnak vagy legalábbis többé kevésbé az vagyok. Jobban szeretem a magam útját járni. De persze ha a falkának szüksége van rám, akkor számíthatnak arra, hogy segítek.